A szent tehén
A középkorban, az európai keresztényföldet az Egyház dominanciája határozta meg. Nemcsak a vallási meg a társadalmi szférákat uralta, hanem tudományokét is. Az egyetemek, a tudományok és a tudósok, mind az Egyház felügyelete alatt álltak. Ezt a helyzetet leginkább Galileo Galilei esete világította meg a híres mondásával: "E pur si muove"...
Az ateisták ilyenkor szeretnek kommentálni: a középkori sötét egyház... a gonosz inkvizició... stb. Pedig hát akkor ott nem volt semmiféle gonoszság, hanem csak a hit szerinti és a természetudomány szerinti valóságok összeütközése. A hit szerinti geocentrikus világkép ütközött a természettudomány szerinti heliocentrikus vilagképpel. A hit szerint, a Föld az emberiség és a teremtett világ középpontja, a természettudomány szerint pedig csak egy bolygó az univerzumban. Ehez adott hozzá Kopernikusz egy löketet, megalapozva a mai világképet...
A következő nagy lépést Darwin tette meg A fajok eredete című művével. Már Kopernikusznál is megfigyelhetjük, hogy a tudomány kikerült az Egyház befolyása alól. Darwin esetében azonban már azt láthatjuk, hogy az egyenesen szembement az Egyházzal. Darwinnal kiélleződött a konfliktus az Egyház és az ateista tudósok között. Ekkor kezdődött el az evolucionista vs. kreacionista küzdelem. Ebben a harcban sok tárgyi bizonyíték veszett oda, mert a arheológiai feltárásokat egyesek a maguk javára manipulálták...
A következő nagy dobás a Big Bang elmélet volt (a Nagy Bumm), vagyis az ősrobbanás , amelyet egy belga katolikus pap, Georges Lemaitre alapozott meg. Innentől kezdve nagyjából össze is állt az ateista tudósok világképe. Szerintük az anyag ott szunnyadt, vagy zsugorodott, valahol a semmi közepén, aztán egyszer csak felrobbant és szétterjedt a térben. Azóta is csak terjed, tágul és egyre gyorsul. És a háttérsugárzás szerintük mindent is bizonyít. Az univerzumból pedig iderepült a földre valamiféle élő sejt, amely a vízben, a megfelelő környezetben, elkezdett magától fejlődni, evoluálni, és így létrejött az élővilág...
Ezek után, a modern fizika és űrkutatás ámokfutásának bajnoka Stephen Hawking lett, aki mindent is tudott és megmagyarázott, csak azt nem tudta megmagyarázni, hogy miért volt olyan nyomorúságos az ő élete.
Így aztán megmagyarázzák nekünk sorra és szisztematikusan:
- Az univerzum, meg a Föld keletkezését és korát (4,6 milliárd év a Földtörténet szerint).
- A Földtörténet korszakait (a föld rétegei szerint).
- Az élővilág megjelenését, fejlődését és evoluálását, a jégkorszakokat, dinozaurszokat, becsapódó meteoritokat, stb.
- Az emberiség történetét: homo sapiens, kőkorszak, bronzkorszak, vaskorszak, stb.
És szerintük minden úgy van, ahogyan ők állítják, de az kérdéses, hogy volt-e özönvíz a földön, holott a világon mindenhol látszanak a nyomai. De nem, nem volt, mert azt a Szentírás állítja, és egyébbként is, minden összeesküvés elmélet, ami nem a tudomány szerint van...
Tehát a tumomány mára már mindent is megmagyarázott. Mi, szerencsétlen flótások, nem állhatunk oda minden tudós mellé, hogy felülbíráljuk kutatásaikat és az azokból levont következtetéseket. Az Egyház pedig rezignáltan visszavonult erről a területről, mivel történelmi kudarcot vallott a geocentrikus világnézetével. Sokkal egyszerűbb nekik engedni, hogy a tudomány egy "szent tehén" legyen. Amit ma a tudósok mondanak, főleg a brit tudósok, az aztán hétszentség...
A rossz gyümölcsök
De számunkra, hívőknek, ott van az Úr igéje a megkülönbözetetésre...
(Mt 12:33) Vagy jó a fa, és a gyümölcsei is jók; vagy rossz a fa, és a gyümölcsei is rosszak. A fát ugyanis a gyümölcséről lehet megismerni.
Akkor hát nézzük meg, melyek a fent említett tudományok gyümölcsei:
1. Kitágult az ember látása a világmindenség felé, de valahogyan elűnt az Isten. Megfigyelhető, hogy ezeknek a tudományoknak célja Istent nemlétezővé tenni, és az Ő teremtő munkáját tagadni.
2. Amíg a teremtéstörténet az univerzumról le az emberre mutat, addig ezek a tudományok csak felfelé, az univerzumra mutatnak, és elfelejtetik velünk Istent is, meg az embert is.
3. Amíg a teremtéstörténet azt sugallja, hogy minden ami van, az emberért lett, aki a teremtés koronája, addig ezek a tudományok azt sugallják, hogy az ember jelentéktelen az univerzumhoz képest és, hogy ő csak a véletlen műve.
4. Ezek a tudományok istentelenné változtatják az embert, és dehumanizálják az anyagi világot, az univerzumot. Ebben az Isten nélküli univerzumban, az elveszett és magára hagyott ember depresszióba eshet.
Ezeknek a tudományoknak rendszere, annak szolgálóival, elméleteivel, összefüggéseivel és bizonyításaival, arra a következtetésre vezetnek, hogy itt egy emberek és emberöltők fölött átívelő antikrisztusi tervről van szó...
(Jel 12:9, Károli) És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.
(Jel 13:13) Nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára.
Tehát egy ateista, sátáni tudomány és bölcsesség körvonalazódik, amely felhasználva a teremtett világ erőit, a tudomány nevében, elkápráztatja az embereket. Gondoljunk csak az űrből lebocsájtott lézersugarakra, a fúziós kísérletekre (mesterséges nap), a Naphoz küldött űrszondákra, stb...
(Jak 3:15) Ez a bölcsesség ugyanis nem felülről származik, hanem földi, érzéki, sátáni.
(1Tim 5:1) A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak...
Jonathan Swift, a Guliver utazasainak írója volt az első, aki a XVIII. század elején, elsőként felismerte, hogy a tudomány az emberiség pusztulásához fog vezetni. De miközben ezek az ateista, sátáni tudományok dominálnak, addig néhány zavartkeltő tény éktelenkedik szerteszét a világban...
Ilyen zavaró valóságok és tények pl.:
- Az egyiptomi nagy piramisok;
- A Szakkarai Szerapeum;
- A törökországi, máltai és amerikai site-kon látható keréknyomok a kőzetekben;
- A tengeri kagylók és növények amelyeket a Himalája kőzetében találtak 4000 méter fölött;
- A Dél-Amerikai megalitikus építmények;
- A Nazca vonalak rejtélye;
- A Star Child koponya rejtéje, stb...
Tehát az egész tudományos rendszerük valahol nagyon santít és nyikorog...
Láthatjuk, hogy egyfelől, a mai tudományok segítenek nekünk a mindennapi életben különböző szerszámokkal, eszközökkel, gépekkel, tehnikákkal és technológiákkal, de ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy ezek elidegenítenek minket Istentől, az emberektől és önmagunktól is. Tehát van.ami hasznunkra válik, és van, ami megkülönböztetésre szorúl...
Ugyanakkor, azzal is szembesülnünk kell, hogy bármit is feltételezünk, ami szembemegy a hivatalos tudományos felfogással, azt azonnal elutasítják, úgy a tudósok, mint a mai teológusok. Minden, ami eltér az ateista, evolucionista, progresszivista felfogástól és ellenkezik a tudománnyal, azt paratudománynak, áltudománynak, összesküvés elméletnek titulálják. Aztán ha netán mégis, egy úgynevezet összeesküvés elméletet, vagy áltudományt igazol a valóság, akkor majd azt is megmagyarázzák precízen és tudományosan...
Isten igéje
A hívő ember, látva a mai létkérdésekre adott tudományos magyarázatok ellentmondásait, nem menekülhet az UFO-ba vetett tévhitekhez, vagy elveszett, ismeretlen civilizációk elméleteihez, hanem kezébe kell vegye a szentírást, Isten élő szavát, és ott kell keresnie a válaszokat. A mai ember, figyelembe véve a kialakult világképet, az ismeretek halmazát, a feltárásokat, megalitikus építményeket, stb. már másképpen tudja értelmezni a Teremtés könyvét, mint elődeink...
Ha figyelmesen olvassuk a Teremtés könyvének első két fejezetét, akkor egy sor dolgot figyelhetünk meg:
1. A szentírást fordító biblikusok két teremtéstörténetet különböztetnek meg: az első teremtéstörténet a Teremtés könyvének első fejezete szerint, és a második teremtéstörténet, a Teremtés könyvének második fejezete szerint.
2. Tartalmilag, a két teremtéstörténet nem fedi egymást, és nem is ismétlik egymást. Inkább úgy néz ki, hogy az első teremtéstörténet egy makro-teremtéstörténet, amely a világmindenség lépésekben való teremtését tárja elénk, míg a második teremtéstörténet egy mikro-teremtéstörténet, amelyben a kinyilatoztató Isten leereszkedik az Éden kertjébe, az ott lévő dolgokhoz.
3. A biblikusok azt állítják, hogy az első teremtéstörténet csak később keletkezett, a Babiloni fogság idején, és a zsidó papság csak utólag rakta oda a Tóra elejére. Ugyanis jónak látták, hogy az írásoknak legyen egy koszmológiai bevezetője, amelyet a csillagász káldeusoktól kölcsönöztek. Ha ez igaz lenne, akkor megkérdőjeleződne a Teremtés könyvének Istentől való sugallmazottsága. Ha a Teremtés könyvének csak egy fejezete is emberi okoskodás lenne, akkor az nem lehetne Istentől sugallmazott. Ha a Szentírásnak csak egy könyve is nem lenne Istentől sugalmazott, akkor hogyan mondhatjuk, hogy a Szentírás Istentől sugallmazott? Márpedig mi megtapasztaltuk, hogy a Szentírás Isten élő igéje...
(Zsid 4:12) Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.
4. Mózes olyan próféta volt, akihez fogható többé nem támadt Izraelben. Ővele szemtől szembe beszélt az Úr. Józsue, az ő szolgája, mindent lejegyzett, amit az Úr Mózesnek kinyilatkoztatott (Kiv 33:11; Szám 11:28). Vajon ki számolta meg Ádám éveinek számát és miért? Ádám még nem gondolhatott a saját szülinapjaira, hiszen nem tudhatta előre, hogy az élete el fog múlni... Ki számolta meg Ádám 930 esztendejét? Hát nem az Úr, aki kinyilatkoztatta azt Mózesnek? Ez is bizonyítja, hogy a Teremtés könyve megbízható adatokat közöl. A évek pedig a mai csillagászati év szerint lehettek, mert Mózes a legmagasabb egyiptomi képzésben részesült a fáráó udvarában, és az egyiptomi papok jól ismerték a Nap, Hold és a csillagok járását. Az ősatyák első gyermekének születési ideje és a teljes életkoruk ideje kizarja azt, hogy rövidebb évekről legyen szó. Pl. ha tízzel elosztjuk az ősatyák életkorát, akkor egy 80-90 éves embernek 6-10 éves korában kellett volna születnie az első gyermeke. Ezt pedig lehetetlen...
5. Kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet. Itt világosan látszik, hogy ég megteremtésében benne kellett lennie az egész szellemi dimenziónak, minden égi seregével együtt, vagyis ez a menny és az angyali seregek megteremtése (Iz 45:12).
6. Kezdetben csak a földkerekség volt, amelyet víz, az ősóceán borított be teljesen. A Nap, a Hold és csillagok csak a harmadik nap lettek megteremtve. Tehát a teremtéstörténet szöges ellentétben áll a Big Bang elmélettel. A teológusok igencsak tiltakoznak, amikor valaki természettudományos szempontból vizsgálja a teremtéstörténetet. Vajon miért? Hát a második teremtéstörténetben megemlített folyók, a Tigris (Dekkel vagy Hidekkel) és Eufrátesz, nincsenek rajta a térképen? Vagy a földrajz nem természettudomány? Aztán hová lettek a Pison meg a Gichon folyók? Talán közük lehet a Nilushoz, amely Kus földjét öntözi, meg a Jordánhoz? Vagy ha nem, akkor az egész teremtéstörténet csak egy tanító mese?...
7. Kezdetben teljes sötétség volt a földön, és az kietlen meg puszta volt. A földkerekséget víz borította be teljesen, és Isten Lelke lebegett a vizek fölött. A húsvéti feltámadási szertatásban, a keresztelővíz megszentelésekor, felemlegetik ezt a kezdeti állapotot, és ez a világmindenség eredeti szentség állapotára utal. Ebben az állapotban, a teremtett anyagi világ még teljes egységben volt Isten Lelkével, a szellemi világgal, vagyis az éggel.
8. Aztán Isten megteremtette a világosságot és különválasztotta a világosságot a sötétségtől. Ez a világosság lehet szellemi világosság, de lehet fizikai világosság is. Ez a világosság megelőzte a Nap világosságát, amely csak a harmadik nap jött létre, és meghatározta a teremtés napjainak időhosszát.
9. A teremtés napjainak időhossza a mai időszámítás szerint ismeretlen. Péter apostol utalást tesz ugyan ennek a napnak az időtartalmára...
(2Pét 3:8) Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap.
Ha ezt megemlíti az ember, akkor a teológusok egyből ugranak, és millenarizmust (vagyis eretnekséget) kiáltanak. De hát itt nem erről van szó... Az Úr azt mondta az első embernek, hogy ha szakít a tiltott fáról, akkor még azon a napon meghal (Ter 2:17). Péter apostol, valószínűleg látta hogy az ősatyák, egésszen az özönvízig, közel ezer évig éltek (a legtöbbjük 900 év fölött). Tehát innen van az ezer év. Ugyanakkor, nem téveszthetjük szem elől azt se, hogy az egyszerű halász ember, Simon, akiből aztán Péter apostol lett, a világmindenség kozmológiai pusztulását is megprófétálta...
(2Pét 3:10) Akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőségtől elolvadnak, ugyanígy a föld is, és annak minden műve, mely rajta található.
Tehát ott van az az "abszurd" lehetőség, hogy a teremtés hat napja 6000 év volt. Ha figyelembe vesszük, hogy az emberiség története 6000 év, hiszen az Egyház is az Advent négy hetét a Krisztusra való várakozás 4000 évéhez igazította, akkor meglehet, hogy a világ csak 12000 éves... Ja, hogy mi ezt nem hisszük el? És miért hinnénk el a 4,6 milliárd évet? Egy sugárzás értelmezése alapján? Egy sugár szerint, amelyet ugyancsak Isten teremtett meg? Sőt, akár készen megérkezve is odateremthette azt. Vajon miért kellene várnia Istennek, hogy egy sugár több millió fényév alatt érkezzen meg a Földre? Neki minden lehetséges. Tehát, készen oda is teremthette azt. Ha egy autó az A város felől a B város felé tart egy bizonyos sebességgel, az még nem jelenti azt, hogy az autó az A városból indult el, hogy végig ugyanaz a sebessége volt, vagy, hogy biztosan a B városba tart...
10. A szilárd mennyezet, az alsó vizek és a felső vizek között, világosan ábrázolja az atmoszférát, vagyis a levegőt. A föld tűz által emelkedett ki a vízből, ahogyan ma is keletkeznek a vulkanikus szigetek. Tehát kezdetben megjelent a világban a négy anyagi elem: a víz, a levegő, a tűz és a föld. Ezek alkotják az anyagi világ alapjait, amelyeket az őserő hozott létre, Isten teremtő szava által...
11. Isten párát bocsátott a földre, és a földet dús növényzet lepte el. Megfigyelhető, hogy a növényzet keletkezése megelőzi a Nap megteremtését és annak éltető sugarait. Vajon ez egy szarvas hiba lenne a Teremtés könyvében? Az izraelita papok hogyhogy nem vették észre, hogy a növényzet létezése nem előzheti meg a Nap létezését? Biztosan ők is megtapasztalták, hogy egy pincében, vagy egy barlangban, nem lehet virágokat növeszteni. És évszázadokon át olvasták és másolták ezt a tévedést? Nem lehet az, hogy a kezdetben a szellemi világosság éltette a növényeket? Figyeljük csak meg az ősrégi növényeket meg állatokat: a fák, a csigák, a dinozauruszok, stb. mind-mind igen nagyok voltak. Miért? Talán azért, mert az akkori világosság, ökoszisztéma, az akkori őserő, a felhőkkel borított, meleg, párás környezet, favorizálta a növekedésüket? A seqoia óriás mamutfenyők hogyan nőttek meg akkorára? Ma miért nem nőnek olyan nagyra a fák? A kőzetekben talált óriás csigák meg a dinozauruszok hogyan nőttek meg akkorára? Honnan volt olyan nagy életerejük?...
12. Az Éden kertjében egy folyó folyt, és az négy ágyra szakadt (Ter 2:10). Ja, ezt se kell szó szerint venni? Akkor miért beszél az írás két ma is ismert folyóról, a Tigrisről meg az Eufráteszről? Nézzük meg a térképet. Láthatjuk, hogy a folyók általában összegyűlnek, hogy egy nagyobb folyót alkossanak. Csakis a deltákban láthatjuk, hogy egy folyó több ágra szakad. Nézzük meg a Nilus vagy a Duna deltáját. Tehát a föld, és rajta az Éden kertje, egy sík terület volt, ahol a folyó lassan folyt, és így több ágra szakadhatott. Tehát az őkontinensnek, a Pangea vagy Gondwana egytömbbű földnek, nem voltak hegyei. Azok csakis az özönvíz kataklizmája által alakultak ki...
13. A Nap, a Hold és a csillagok megteremtése után beindulhatott az univerzum ma ismert mozgása. Létrejöttek a bolygók közötti erők és a bolygók mozgása. A Nap és a Hold mozgása meghatározta az általunk ismert csillagászati időt és annak mérését.
Az idő nagyon csalóka fogalom a mai ember számára. Egyesek odáig mennek, hogy az időt független valóságnak gondolják, amely meghatározza a létet. Végtelen számú párhúzamos időket, meg világokat képezelnek el, és időutazást is... Ez is egy hiábavalóság... Az idő csak egy virtuális dolog, amely az anyag álapotának változását mutatja, és csakis az anyag létezése és annak evoluálása határozza meg. Minden evilági anyagi dolog a végső állapota felé evoluál, ami a megdicsőült állapot a teljes megváltásban, mert az ember és a teremtett világ idők feletti örök életre lett teremtve (Róm 8:19-23). Anyag nélkül nincs idő. Ha az embernek nincs homokórája, karórája vagy atomórája, ha nem látja a Napot, a Holdat meg a csillagokat, akkor gyakorlatilag nem tudja meghatározni az időt...
14. Az élővilág teremtésének sorrendje valahogyan összevág Darwin megállapításaival. Először lettek a tengeri állatok, majd a levegőég állatai és végül, a szárazföld állatai. A szárazföldi állatok mintha felfejlődtek volna emlősökké, hogy végül meg legyen teremtve az ember.
15. Az egész teremtéstörténet olyan, mintha minden csakis az emberért lett volna teremtve. Tehát az állatok egyre magasabbredűbb megjelenése, az ember teremtése felé mutat. Ha pedig az állatok az ember miatt lettek teremtve, akkor nem-e az van, hogy ezekre épűlt az emberi test megteremtése, és nemcsak az van, hogy az ember hasznára lettek teremtve? Tehát gondolhatunk itt egyfajta "evoluciós teremtésre", amelyben az egyik faj megteremtése, egy korábbi, alacsonyabb rendű faj genetikájának továbbteremtéséből történt. Ebben az értelemben, meglehet, hogy Darwin közel járt az igazsághoz, és az, amit ma ősembernek neveznek, az a majomból lett továbbteremtve. De bárhogyan is volt, bármennyi ősember csontvázat is találnak, csakis akkor beszélhetünk valódi emberről, amikor az ember elkészült testileg, kiválasztatott, és Isten az Ő Lelkét lehelte az orrába (Ter 2:7). Ekkor lett az ember Isten képmására és hasonlatosságára teremtett lény. Amikor ma azt látjuk, hogy egy macska, egy kutya, egy majom vagy egy holló, képes értelmesen cselekedni, akkor semmi okunk azt gondolni, hogy az ősember nem tudott volna értelmesen cselekedni. De ez nem jelenti azt, hogy Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember lett volna. Csakis akkor lehetett az ősember emberré, amikor Isten az orrába lehelte az Ő Lelkét (Ter 2:7).
16. Éva megteremtése egy különleges történet. Itt gyakorlatilag egyfajta "teremtő műtétről" lehet szó. Isten mély álmot bocsátott Ádámra és kivette az egyik oldalbordáját. Gondoljunk csak bele: honnan vághatnánk ki az emberből, melyik csontját vehetnénk ki úgy, hogy ép és egészséges maradjon? Szerintem csakis a legalsó oldalbordája jöhet számításba. És ha valakinek kivennénk az egyik oldalbordáját, akkor annak gyerekei egy oldalborda nélkül születnének? Nem... A génörökség szerint, teljes oldalbordaszámmal születnének. Tehát logikus, hogy itt egy genetikailag passzoló társlény "klónozásáról" lehetett szó. Persze, hogy ez a "klónozás" egy teremtő aktus volt, de ezt csak így tudom kifejezni... Ha Ádámnak egy állati természetű, nőnemű ősember egyeddel kellett volna egyesülnie, akkor az genetikailag visszarántotta volna őt is, meg utódait is az állati kondícióba. Ezért volt szükséges, hogy az ő génjeiből, az ő csontjából és húsából legyen megteremtve Éva...
17. A háziállatokat nem a vadállatokból szelídítette meg az ember, hanem azokat Isten kezdettől fogva az embernek teremtette. Az ember már Ábel idejében (kb. K.e. 4000) juhokat tartott (Ter 4:2). A háziállatok fogyasztása az özönvíz után válhatott általánossá (kb. K.e. 2500), amikor Isten az állatokat rendelte az embernek eledelül (Ter 9:3)...
18. Az emberiségnek nem kellett évezredek alatt kifejlődnie a kőkorszakból a bronzkorszakba, meg a vaskorszakba. Ezek a feltárások és leletek csak az emberiség különböző ősi életformáját mutatják nekünk. Az ú.n. kőkorszaki leletek: a kőmozsarak, kőmalmak, stb. az eredeti szentség utáni élet maradványai, amikor még az emberek csak magokat, vagyis búzából készített kovásztalan kenyeret ettek. Mivel Isten bőruhába öltöztette az Éden kertjéből kiűzött embert (Ter 3:21), ezért megjelentek az éles, pattintott kőszerszámok, az állatok levágására és a bőrök kikészítésére. Káin hatodik leszármazottja, Tubalkain, ismerte a bronz és a vas kovácsolását (Ter 4:22). Tehát kb. K.e. 3400-ban, már az ember megmunkálta a bronzot is, meg a vasat is. Akkor hogyan beszélhetünk bronzkorszakról meg vaskorszakról? A vas oxidálódik és a rozsda miatt teljesen szertefoszlik. Meg lehet állapítani reálisan, hogy mikortól vannak vaseszközök?...
19. Az Éden kertjében két szent fa volt: az élet fája és a jó meg a rossz tudásának fája (Ter 2:9). Ezekkel a szent fákkal sok félreértés van... A tiltást az emberek gyakran mindkét fára vonatkoztatják, holott a tiltás csakis a jó meg a rossz tudásának fájára vonatkozott. Szerintem az első emberpár rendszeresen odajárult az élet fájához, és táplálkozott annak gyümölcsével. Ezt tanusítja a mai szentáldozás, meg az eszkatológiai élet fája is (Jel 22:2). Csak miután az ember elkövette az eredeti bűnt, csak akkor lett eltiltva az élet fájától, a kerubok lángoló kardja által, hogy ne ehessen többé az élet fájáról, és ne éljen örökké (Ter 3:22; 24)...
20. Kezdetben az állatok füvet ettek, és az emberek magot termő gyümölcsöket (Ter 1:29-30). Abban az időben, még sokáig nem volt szokásban a húsevés. Sőt, az eredeti bűn esete után is, Ábel állatáldozata nem azért volt, mert ő állathúst fogyasztott volna, hanem mert a bárány vérében lélek van, és az a Megváltó előképe volt. Az eredeti bűn után az Úr állatbőrből készített ruhákat a meztelensége miatt szégyenkező embernek (Ter 3:21). Tehát Ábel juhpásztorkodása az öltözet előállításáért volt (juhbőr és gyapjú). Abban az időben, és még sokáig, létezett az a bizonyos termékeny félhold, ahol a föld még magától hozta a búzatermést. Tehát az eredeti bűn utáni átok következményei (Ter 3:17), vagyis a föld elgyomosodása, csak lassan, idővel vált valóra, és a föld még egy ideig magától hozta a bőséges búzatermést.
21. Nagy kérdés, hogy mi történt a teremtés napjainak világosságával és a két szent fával. Szerintem ezek szellemi dolgok voltak, láthatók, éltetők és tappinthatók, mint a megdicsőült test, és addig voltak velünk, amíg e világ külön nem vált a szellemi világtól és az eredeti szentség állapotától. Ez a két dimenziónak fokozatos különválása lehetett, a szellemi és az anyagi dimenziók szétválása. A teremtett világ dicsőséges köntöse eltünt. Ezeket a diminziókat aztán Jákób létrája kötötte újra össze (Ter 28:12), amikor az Úr Ábrahám, Izsák és Jákob által újra fel nem vette a fonalat a bűnbe esett emberiséggel. Tehát, amikor ez a világ belezuhant a halandóságba, akkor fokozatosan elhomályosodtak és eltűntek a szellemi dolgok: a szellemi világosság, a szent fák, az isteni táplálék és a virrasztó angyalok (Énok könyve 6.)...
Még sokáig elidőzhetnénk az Éden kertjénél, de szerintem ennyi is elég ahoz, hogy elgondolkozzunk ezeken a dolgokon. Vajon magától lett ez a világ, vagy Isten teremtette azt és formálta az idők folyamán?...
A mai tudományok, amelyek egy Isten nélküli, magától keletkező világról beszélnek, leginkább a sugárzásokra hagyatkoznak. Akár teleszkópba néznek, akár rádióspektrumokat analizálnak, akár radiómetrikus kormeghatározást végeznek, mind-mind sugarakkal dolgoznak. Az ember ma a sugarakban és a fénysebességbe veti bizalmát. Pedig hát az Úr a sugarakat is készen odateremthette a helyükre. Hogyan hihetnek inkább egy anyagi sugárban, mint Istenben, Aki Lélek és ezeknek teremtője?...
Az Úr ma is cselekszik és létrehozza az Oltáriszentség csodákat, amikor az átváltoztatott szent ostyában, a valóságosan jelen lévő Úr Jézus Krisztus testét élő hússá és vérré változtatja. Aki a szentostyát Krisztus élő szívizomává és élő vérévé változtatja, nem tudta ezt a világot megteremteni? Ne higgyünk a hitetlen tudósoknak, hanem legyünk hívők és higgyünk Istenben...
(Jn 3:16-21) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.
Ahogyan ma látjuk a dolgokat az egy dolog, és amit majd odaát, az Úrnál fogunk látni, az más dolog. Ott majd mindent úgy fogunk ismerni, ahogyan van, és ott már nem lesz semmi kérdésünk (Jn 16:23)...
Uram Jézus, általad lett a világ, Te vagy a mi Teremtőnk és Megváltónk. Őrizz meg minket szent hitünkben, és szabadíts meg minket a hitetlenség sivárságától. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése