Az Egyház tanításából tudjuk, hogy léteznek az angyalok. De olvashatjuk már a szentírás legelején is, hogy kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet (Ter 1:1). Tehát, amikor Isten megteremtette az eget, vele együtt megteremtette az ég seregeit is, vagyis az angyali karokat.
(Zsolt 33:6) Az Úr szavára lettek az egek, s szája leheletére az ég seregei.
Az angyaloknak nincsen testük, hanem tisztán szellemi teremtmények (KEK 330). Az angyalokról szóló tanítást az Egyház elénk tárta néhány teológus munkája által, mint pl. Nagy Szent Gergely pápa, Aquinói Szent Tamás, vagy Temesvári Boldog Pelbárt. Külön figyelmet érdemel Temesvári Pélbárt angyaltana, amelyben felsorolja a kilenc angyali kart...
A próbatétel
Úgy néz ki, hogy Isten próbára teszi teremtményeit. Így próbára lettek téve az angyalok is, meg az emberek is...
Az angyalok próbatétele egy titok felfedése lehetett, amelyet egyes angyalok engedelmességgel fogadtak, míg mások lázadva elutasítottak. Van, aki azt gondolja, hogy a bukott angyalok aránya egyharmad része lehet a teremtett angyalok összlétszámának. Ezt a Jel 12:4 igerészre alapozzák, amely azt mondja, hogy az ősi sárkány lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét.
Amikor Isten közölte a titkot angyalaival, akkor egyes angyalokban "kattanásszerűen" megszületett a döntés, hogy nem engedelmeskednek Istennek. Mivelhogy az angyalok tisztán szellemi lények, nem kell testben növekedniük és formálódniuk, mert az állapotuk végleges, ezért a döntésük is végleges és visszavonhatatlan volt. A titok, amelyet Isten közölt az angyalokkal, valószínűleg a Szenthátomságnak az a benső terve volt, amelyről a Zsidókhoz írt levélben olvashatunk...
(Zsid 10:5) Ezért, amikor eljön a világba, így szól: „Áldozatot és ajándékot nem kívánsz, de testet alkottál nekem...
Tehát, a bukot angyalok lázadásának oka a megtestesülés titkának kinyilatkoztatása lehetett. Úgy tűnik, hogy az Úr mindenképpen megtestesült volna, az eredeti bűntől függetlenül, azért, hogy az embert, aki csak test (Ter 6:3), magához ölelje és örök boldogságban részesítse.
Akár az eredeti szentség állapotában, akár megváltottan és megdicsőülten, az embernek teste van, és az ember lelke csakis a testével egyesülve lehet megállapodott boldogságban. Mivel Isten lélek, ezért csak úgy tudja érezhetően és teljesen magához ölelni az embert, ha leereszkedik hozzá és felveszi az emberi természetet. Isten és az ember egy asztalhoz ül. Kevélysége miatt a Sátán nem tudta elviselni, hogy egy alacsonyabb rendű, megtestesült, emberi természettel is rendelkező Úr előtt hódoljon...
Az ember is próbatétel elé lett állítva. Egy parancsot kapott, éspedig a jó és a rossz tudásának fájáról való evés tilalmát (Ter 2:16-17). Amíg az angyalok mind egyszerre lettek megpróbálva, addig az ember csak egy emberpárban, vagyis az ősszülőkben bukott el. A többi ember már az eredeti bűn állapotát örökölte születésileg. Vagyis Isten teremté Ádámot az Ő képére és hasonlatosságára, és Ádám nemzé Séthet, az ő fiát, az ő képére és hasonlatosságára (Ter 1:27; 5:3). Innen van az eredeti bűn állapotának továbböröklése. De mi is, mindnyájan, megpróbáltatunk legalább egyszer életünk során, hogy lám méltók vagyunk-e Isten végtelen szeretetéhez...
(Sir 4:17) Kanyargós utakon vezeti először, hagyja, hogy félelem s rettegés szállja meg. Addig fegyelmezi, míg megbízhat benne, és próbára teszi törvényei révén.
Van, akit hatalomvággyal próbálnak meg, van, akit anyagiakkal, van, akit a házassági hűségben, és van, akit a tisztaságos életben...
1. Az első lázadás
A Sátán első lázadása belső forumon történt, az ő szívében. Magában így gondolta: Non serviam... Azt hitte, hogy gondolatai rejtve maradnak, és oktalanságában nem tudta, hogy Isten mindent lát. Isten minden tud ma, holnap, az idők végezetéig és örökkön-örökké... E magatartás miatt írja a szentírás, hogy a kígyó ravaszabb volt minden állatnál (Ter 3:1). Figyeljünk mi is a gondolatainkra, mert az Isten iránti hűtlenség és lázadás az ember szívében születik meg...
(Mt 15:19) A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.
2. A második lázadás
A második lázadás az első emberpár megkísértése volt: az eredeti bűn elkövetésere való csábítás (Ter 3:1-5). Itt az őskígyó már nem csak, hogy nem akar Istennek szolgálni, hanem el is akarja rabolni az Ő tulajdonát. Az ördög hazudik, a hazugság atyja és csak ölni, meg pusztítani akar...
(Jn 8:44) Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.
A Sátán, aki az ördög, elrabolta Isten tulajdonát, az embert és a teremtett világot, olyannyira, hogy az, a megtestesült Isten Fiát sem fogadta be, amikor a tulajdonába jött...
(Jn 1:10-11) A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
3. A harmadik lázadás
A harmadik lázadás akkor történt, amikor a Sátán és angyalai elhatározták, hogy elhagyják az egeket, leszállnak a földre, és testben élve feleségeket vesznek maguknak és gyermekeket nemzenek...
(Ter 6:14) Amikor azután az emberek sokasodni kezdtek a földön, és leányokat nemzettek, látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek. Isten ekkor így szólt: »Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő maradjon meg napjaiból!« Óriások voltak a földön azokban a napokban – azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok szültek –, ezek az ősidők erős, híres férfiai.
(Júd 1:6) Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg méltóságukat, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartja.
Igen, az angyaloknak megvan az a képességük, hogy testet tudnak szedni magukra a levegőből. A szentírásban olvashatunk arról, hogy Ábrahám megvendégelte az Urat, aki két angyallal volt együtt (Ter 18:1-5). A két angyal aztán Lóthoz ment Szodomába, ahol a szodomaiak meg akarták erőszakolni őket (Ter 19:4). Rafael arkangyal Tóbiást kísérte, és Tóbiás nem vette észre, hogy egy angyallal jár...
(Tób 12:15-18) Ráfael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen.” Erre mindkettőjüket félelem fogta el, és arcra borultak, mert nagyon féltek. (Az angyal) azonban így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Békesség nektek! Magasztaljátok Istent, örökké. Nem magamtól jöttem, hanem Istenünk akaratából. Ezért őt dicsőítsétek minden áldott nap, mert őt illeti a köszönet. Azt hittétek, enni láttok, pedig az csak látszat volt.
Amíg az emberek teste angyagi, addig az angyalok teste szellemi (Énok könyve, 15:8). E két természet kereszteződése létrehozott egy olyan korcsot, amely egy nagy szellemi erővel rendelkező test volt. Így lettek az óriások, a titánok, az ősidők híres-neves férfiai...
4. A negyedik lázadás
A negyedik lázadás akkor történt, amikor a Sátán még bejárhatott a mennybe, Isten "udvartartásába" és szemtelenül szembeszállt Istennel Jób igazságával kapcsolatosan...
(Jób 1:6-12) Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az ÚR előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is. Az ÚR megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az ÚRnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. A Sátán így felelt az ÚRnak: Megvan rá az oka, azért féli az Istent! Hiszen te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá mindarra, amije van, majd káromol még téged! Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az ÚR elől.
A Sátán kétségbe vonta, hogy az ember érdek nélkül szeretheti Istent. Ezért megnyomorította Jóbot, aki aztán mindvégig kitartott Isten mellett...
5. Az ötödik lázadás
Az ötödik lázadás az idők teljességében történt, amikor a Sátán arra az elképesztő vakmerőségre vetemedett, hogy megkísértse Teremtőjét, Isten egyszülött Fiát...
(Mt 4:3-10) Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”
Elképesztő ez az arcátlanság... A Teremtő eljött az Ő tulajdonába, és a teremtmény azt mondja teremtőjének, hogy Őneki adja az Ő tulajdonát, ha leborul előtte. A teremtett lény azt mondja a Teremtőnek, hogy boruljon le előtte és imádja őt. A Sátán annyira elvakult a saját szellemi fényétől, hogy az emberi természetet magára vevő Istent kisebbnek látta önmagánál...
(Zsid 2:9) De annyit azért már látunk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koszorúját nyerte el, hiszen Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált.
6. A hatodik lázadás
A hatodik lázadás akkor történhetett meg, amikor néhány görög látni szerette volna az Úr Jézust. Ezek odamentek kérésükkel Fülöphöz, aki Andrással együtt elmondta ezt az Úr Jézusnak. Ekkor jelenti ki az Úr Jézus, hogy eljött az óra, hogy Ő megdicsőüljön, hogy ítélet van és kivetik e világ fejedelmét (Jn 12:20-32). Valószínűleg ekkor történt meg az, hogy Mihály arkangyal és angyali serege harcba szállt a Sátánnal, és seregével kiszorították őket a mennyből és letaszították őket a földre...
(Jel 12:7-12) Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, de nem tudott felülkerekedni, és nem maradt többé számukra hely a mennyben. És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: Most jött el az üdvösség, Istenünk ereje és királyi uralma, és az ő Krisztusának hatalma, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig. Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van.
Jaj ezért a földnek és lakóinak, mert itt van a Sátán a levegőégben, hogy ártson az embereknek. Ezért a keresztény embernek nem testtel és vérrel kell küzdenie, hanem a levegőégben kóborló hatalmasságokkal és fejedelemségekkel...
(Ef 6:12) Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.
7. A hetedik lázadás
A hetedik lázadás az Úr Jézus passiója alatt történt. Ekkor maga az Úr Jézus is úgy nevezi a Sátánt, hogy a világ fejedelme...
(Jn 14:30) Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ Fejedelme. Fölöttem nincs hatalma.
A getszemáni kertben elszenvedett véres izzadásától, egésszen a kereszthalálig, mindvégig ott volt az őskígyó, hogy hazugságaival meghiúsítsa a Megváltást. Teljes erejéből, minden gonoszságával feszítette az Úr Jézus akaratát, hogy szétszakítsa az Őenne lévő két akaratot: az emberi akaratot és az isteni akaratot...
8. A nyolcadik lázadás
A nyolcadik lázadás akkor történt, amikor a Sátánt elengedték az ezer éves megkötözöttségből. Ezer év, ami Péter apostol szerint Istennek csak egy nap (2Pét 3:8), elég kellett volna legyen ahoz, hogy a Sátán elgondolkodjon és megtérjen. Isten tudja, hogy a Sátán képtelen megtérni, de azért, hogy ez mindenkinek nyilvánvaló legyen, minden lehetséges esélyt megadott a Sátánnak...
(Jel 20:2-3;7-8) Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, és megkötözte ezer esztendőre, levetette az alvilágba, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre... Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot, hogy összegyűjtse háborúra őket, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye..
Egyesek ezt a millenarizmus elméletével magyarázzák, mások pedig azt mondják, hogy a Sátán ezer éves megkötözése már megtörtént (La Salette). Van, aki ezt Nursziai Szent Benedek idejétől (VI. század) a reformációig számítja (XVI. század) és van, aki 1864-re teszi... Ebben az időben, ezer esztendeig, a kereszténység relatív biztonságban bontakozhatott ki és terjedt a világban. Ezután lassan erőre kaptak a lázadó, Krisztus és Egyház ellenes mozgalmak, amelyek aztán a Francia Forradalom idején nyertek társadalmi kifejeződést...
9. A kilencedik lázadás
A kilencedik lázadás akkor történt, amikor XIII. Leó pápa hallotta a Sátánt, és a Sátán azt mondta neki, hogy tönkreteszi az Egyházat. Ekkor a pápa lejegyezte azt az imát, amit segitségül kapott, a Szent Mihály arkanyal imáját...
Azóta láthatjuk, hogy az Egyházba beáramlanak a káros eszmék, befurakodnak bizonyos romlott lelkű emberek (Júd 1:4), akik hamis tanításokkal és az egyházi szervek megszállásával rombolnak. Ezeknek az céjuk, hogy átvegyék az irányítást az Egyház fölött, és alárendeljék üdvösségszerző hajóját az Antikrisztusnak...
(2Tessz 2:3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.
Azokban az időkben, majd ki kell majd vonulni a nagy Babilonból, és a hívők nehezen fogják megtalálni az üdvösség utját. Pusztító utálatosság lesz ott, ahol nem kellene lennie, és alig lesz majd "test" amely életben maradna (Jel 18;1-4; Mt 24:15)...
Megfontolások
A Sátán, az ő kevélysége miatt bukott el. Azonban fontos megvizsgálnunk, hogy a kevélysége mire vezetett. Először csak gondolatban romlott meg, aztán Teremtője ellen fordult és elrabolta teremtését. Majd visszaélt mindazzal a hatalommal, amit a Teremtőtől kapott. Később már vádaskodni kezdett testvérei ellen, és harcba szállt ellenük. Harcol az mindmáig Teremtője és minden jó teremtménye ellen...
Ugyanez történik a mindenkori bűnös emberrel is, aki a Sátánt követi és az ördög fia... Először csak gonoszat forral magában. Aztán az ő atyja, vagy a főnöke ellen fordul. Meglopja és kiforgatja őt javaiból. Majd áruló, hazug és tolvaj lesz, és harcol mindenki ellen, aki nem tart vele. Ezt láthatjuk ma a politikában is, az üzleti életben és a különböző karrierista versengésekben is. Imadkozzunk, hogy ne jussunk a Sátán sorsára...
(1Tim 3:6) Újonnan megtért se legyen, nehogy felfuvalkodjék, és az ördög sorsára jusson.
Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellenlégy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztérekörüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése