(MTörv 4:32) Kutass csak utána a régi időkben, amelyek előtted voltak, attól fogva, hogy embert teremtett Isten a földre, és az ég egyik szélétől a másikig: történt-e ilyen nagy esemény, vagy hallott-e valaki ehhez foghatót?!
Nem kételkedem abban, hogy a történészek törekednek az igazságra, és a lehető legobjektívebb módon írják le a múltat. Láttam egyszer, egy TV adásban, egy komoly történész vallomását, amelyben őszintén elmondta, hogy még a Bábel tornya idejéig sem tudnak visszanyúlni a történelemben. Az ismert történelem leginkább csak Nagy Sándor idejéig biztos. Ami azelőtt volt, arról vannak bizonyos leletek, feljegyzések, meg elméletek, de nagyon hiányosak. Csodaszámba megy, ha Dávid király idejéből találnak valamit (K.e.1000), mert hát az a Szentírást igazolja, de Mózes idejéből már semmit sem tudnak felmutatni, pedig az csak K.e. XV. században volt...
Aztán a korábbi időkrőlről alkottak egy bizonyos narratívát, amely mindig az evolucionizmusnál köt ki, vagyis az ősembernél, amint az egy kőszerszámmal kopocsál a barlang bejárata előtt. Minden világtörténelmi atlasz egy majommal kezdődik, amely fokozatosan felegyenesedik, majd bőrruhát ölt, és végül, ősemberként, már lándzsát tart a kezében. Utána, az idők folyamán, az ősember felfedezte a tüzet, a kőszerszámokat és a kereket. Aztán jött a bronzkorszak, meg a vaskorszak...
Minden történész ehez a narratívához kell tartsa magát, mert különben oda a diplomája, és kiátkozzák minden tudományos körből. Ma már nem születnek Iosephus Flavius-ok, hogy visszanyúljanak a világ teremtéséig. Mára a Big Bang lett a divat... A Szentírásra való hivatkozás, történelmi szempontból, szentségtörésnek számít, úgy a tudományos körökben, mint sajnos már az Egyházban is. Ezek után nem marad más, minthogy az ember önmaga alkosson képet a régi időkről...
Ezért hát grosso modo, nézzük át a régi időket:
1. Isten megteremtette az eget és a földet, seregeikkel együtt (Ter 1:1). A föld teremtésének csúcsa és célja az ember volt. Azonban, mielőtt az első emberpárról beszélnénk, volt egy olyan időszak a földön, amikor még nem egy emberpár volt, hanem csak egy ember, vagyis Ádám. Ádám volt az első értelmes emberi lény a földön, akit Isten az Ő képére és hasonlatosságára teremtett. Ádám egy ideig egyedül élt az Édenben, ahol megfigyelt minden állatot, és a Szentlélek indíttatására nevet adott mindegyiknek (Ter 2:19). Azonban Ádám nem talált köztük magához illő társat, és ez nem volt jó neki. Ekkor Isten megteremtette Ádám oldalbordájából Évát, az ember feleségét, hogy segítőtársa legyen...
2. Ádám teremtése kb. K.e. 4000-re tehető. Mindent, amit a tudósok K.e. 5, 10, vagy 15000-évre tesznek az emberrel kapcsolatosan, nem emberinek kell tekinteni, mert azok csak emberhez hasonló alkatú, de állati lelkű teremtmények maradványai. Ezekben nem volt Isten képére és hasonlatosságára teremtett lélek, hanem csak állati lélek. Nem is olyan rég, még az Egyház is határozottan beszélt erről, és az Advent négy hete is arról szólt, hogy az emberiség négy évezredet várt a Megváltó eljövetelére, az Úr Jézus Krisztusra. Tehát az emberiség története valójában kb. K.e. 4000-ben kezdődött. Ugyanakkor, szerintem a kormeghatározásokkal valami nincs rendben, és a gonosz valami félrevezetést rejtett el a módszerben...
3. Isten megteremtette Ádám oldalbordájából Évát, és Ádám a saját testének tekintette őt. Ezért lett az asszony feleség. Azért kellett az asszonyt a férfi testéből teremteni, hogy kompatibilisek legyenek testileg és lelkileg, genetikailag, és tudjanak szaporodni. A föld akkoriban az eredeti szentség állapotában volt, és Isten dicsősége ragyogta be az egész világot. Ez egy olyan világ volt, amit a mai ember el se tud képzeni. Azért nem tudja elképzelni, mert ma már egy annyira bűnös, atomizálódott és szennyezett világban élünk, hogy Isten megvilágosító kegyelme nélkül lehetetlen kitekinteni belőle...
4. Az eredeti szentség idejében, kb. 6000 évvel ezelőtt, a világ teljesen más volt. A föld egy tömbként emelkedett ki a tengerből, és nem voltak se kontinensek, se szigetek. Akkor a földön nem voltak hegyek, és az Éden nagy folyója csendesen folydogált a sík mezőn. Annyira csendesen folyt, hogy az Éden kertjében, a föld középonján, négy ágra szakadt. Ez a négy folyó a Pison, a Gihon, a Tigris és az Eufrátesz volt (Ter 2:10-14). A mai széttöredezett föld régiói közül Egyiptom, Palesztina, Szíria, Jordánia, Irak, Törökország és a Földközi tenger keleti része lehetett a föld közepe...
5. Az eredeti szentség idején Isten dicsősége ragyogta be az egész földet, és a világban kisugárzó őserő sokkal erősebb volt a föld oszlopaiban (Jób 9:6), mint manapság. A világot tartó oszlopok ott izzanak az anyagi világ és a szellemi világ határán, és erejüket Isten gondviselő és fenntartó szavából nyerik. Abban az időben sokminden nagyra nőtt, és az állatok mind szelídek voltak. Ekkor nőttek az óriásfenyők a földön, a dinozauruszoknak nevezett behemótok, ekkor játszadozott a vizekben a leviathán, repdesett a repülő sárkány, és a csigák is akkorák voltak, mint egy malomkerék. A kisded belenyúlhatott volna az áspiskígyó járatába, és az oroszlán füvet evett, mint a marha (Iz 11:7-8)...
6. Ezekben az időkben angyalok itt jártak-keltek a földön. Megjelenésük fenséges volt, és az embernek nem kellett magyarázni, hogy kik is ők. Sőt, később is, az emberek mindig tudták, ha Isten angyala jelent meg nekik. Az angyaloknak megvolt a képességük, hogy egyfajta testet öltsenek magukra a levegőégből, de test nélkül is megjelenhettek, mint pl. a kerubok a villogó, tüzes palossal (Ter 3:24)...
7. Az eredeti szentség idején az ember nem ismerte a ruhát, hanem mezítelenül járt, és nem szégyelte magát. De csak testileg volt mezítelen, mert szellemileg Isten dicsőségének ragyogása volt a ruházata. Az ember nem ismerte a hideget vagy a forróságot, és az eget is folyton felhős pára borította. A meleg párában buja növényzet sarjadt, és a fák hatalmasra nőttek. Az állatok mind füvet ettek, és az ember magokat, vagyis leginkább búzát rágcsált...
8. Akkoriban két szent fa volt az Éden kertjében, a mai Jeruzsálem közelében. Ezeket mi nem tudjuk ésszel felfogni, ahogyan az Úr Jézus feltámadt, dicsőséges testét, vagy az Eucharisztiát sem tudjuk felfogni. Ezek valóságos fák voltak, de mégis szellemi fák. Gyümölcseik ehetők voltak, mint a szent Eucharisztia, de a hatásuk szellemi volt. Míg az élet fája életet adott, addig a jó és rossz tudásanak fája halált hozott. Az ember feladata az volt, hogy őrizze a két szent fát, és gondozza azokat, hogy állat vagy növény ne közelítsen hozzájuk. Az ember azonban megszegte Isten parancsolatát, és evett a tiltott fa gyümölcséből...
8. Az ember csak kevés ideig volt az eredeti szentség állapotában. A Sátán már az első perctől kezdve el akarta ragadni az embert és a teremtett világot. Az eredeti bűn esete után (Ter 3), drámai változások mentek végbe a világban. Isten dicsősége visszavonult az emberről és a természetből, és az ember elszakadt Istentől. Az ember és az egész világ elhagyott lett. Isten dicsőségének visszavonulása után, az ember ráeszmélt meztelenségére, és szégyelni kezdte magát. Kezdte érezni a fájdalmat és a hideget. Ekkor Isten ruhát készített az ember számára, és kiűzte őt Éden kertjétől keletre, Mezopotamia területére. A kerubok meg tüzes palosokkal őrizték az élet fája felé vezető utat, hogy az ember többé ne szakíthasson róla...
9. Az eredeti bűn esete valamikor K.e. 4000-3900 körül történhetett, mert Ádám 130 éves korában nemzette Széth-et, nem sokkal Káin és Ábel esete után. Ebben az időben, egésszen az özönvízig, az emberek átlagban több, mint 900 évet éltek. Ma igencsak tagadják, hogy az ember több, mint 900 csillagászati évet élhetett volna, pedig a számok világosan beszélnek. Osszuk el az ősatyák életkorát tízzel. Akkor egy 90 évet élő ember 7 éves korában nemzette az első fiát? Csak azt nem értem, hogy akkor a mai világ hatalmasai miért akarnak halhatatlanok lenni, és évszázadokig élni a földön?...
10. Az eredeti bűn esete után lassan eltűntek a világból az eredeti szentség jegyei: eltűntek a szent fák, a növényzet elsatnyúlt, és tövis meg bogáncs (burján) vette fel a növényzetet. A szükség, meg az eredeti bűnből származó félelem, elvadította az állatok természetét. Az egyik állat nekiesett a másik fajta állatnak, és hússal kezdtek táplálkozni. Mindez fokozatosan alakult ki, de azért rengeteg állat ma is mindenevő, vagy kizárólag növényevő...
11. Ebben az időben Káin már búzát termesztett, és Ábel juhokat tartott. Ami addig ingyen kapott volt, azért most már meg kellett dolgozni. Az ember arca verítékével kellett megkeresse a kenyerét (Ter 3:17). Amikor Káin és Ábel áldozatot mutatott be Istennek, akkor Ábel áldozata kedvesebb volt Isten előtt, mint Káin áldozata. De ez nem Káin hibája volt... Egyszerűen csak arról van szó, hogy Ábel bárányáldozata Krisztus áldozatának előképe volt (Jn 1:29), és a bárány vérében lévő lélek (Lev 17:11) felszállt Isten színe elé. Káin áldozata, a búza, jelentéktelenebb volt, ezért nem kapott annyi figyelmet. De Káin ezért nem volt Istentől megvetett, és el kellett volna fogadnia, hogy testvérének Isten a jobbik részt juttatta. Ma is hány fiú van, aki gyűlöli testvérét azért, mert Isten több talentumot, képességet adott neki. És ekkor K.e. 3900 körül megtörtént az emberiség első gyilkossága...
12. Káin átkozott lett az amúgy is már átkozott földön, és elbújdosott messze kelet felé. Isten megjelölte őt (Ter 4:15), hogy senki meg ne ölje, és, hogy nemzetséget hozhasson létre. Utódai, Lámek által, hetvenszer hétszer átkozottak lettek a gyilkosságaik miatt (Ter 4:23). Ezek megtanulták a Sátán bukott angyalaitól a bronz és a vas megmunkálását (Ter 4:22), és fegyvereket csináltak. Belépett a világba a háború és a vérengzés, és a világ megváltozott. Káin utódai, Gog és Mágog, mindmáig vérengző népek keleten, főleg Japánban és Kínában. Tehát a bronz, a vas és a fegyverek gyártásanak kezdete valamikor K.e. 3700-ra tehető.
13. Káin és Ábel esete után Ádám ismét fiút nemzett, és Széthnek nevezte. Ezután sok gyereket szűlt Éva, aki minden élő anyja lett (Ter 3:20). Ezek a gyerekek is felnőttek, és házasodni kezdtek egymás között. Akkoriban olyan nagy volt az emberekben az őserőből származó életerő, hogy a testvérházasság nem volt probléma. Ádám és Éva gyermekei összeházasodtak, és újabb sátrakat alapítottak. Ádám még gyakolatilag fiatal férfi volt, amikor néhány évszázad múlva egy egész nemzetség vette körül...
14. Az emberiség történetének egyik igen fontos eseménye, amelyről ma mindenki hallgat, K.e. 3500 körül történt, amikor Isten fiai, vagyis a bukott angyalok, leszálltak a földre (Ter 6:1-4), hogy feleségeket vegyenek maguknak az emberek leányai közül. Ez Járed idejében történt, Énok apjának idejében (Ter 5:18), és ezek az angyalok Hermon hegyére szálltak le. Leszállásuk félelmetes lehetett, ahogyan a levegőégből magukra szedett testben, seregestől ereszkedtek le a felső vizekből (Ter 1:7), vagyis a felhőkből. Ezek feleségeket vettek maguknak az emberek leányai közül, és gyerekeket nemzettek, akik óriások lettek, a régi idők híres harcosai.
15. Valószínűleg Énok (Hénok, Hénoch) volt az első ember, aki írni tanult, és arra lett kiválasztva, hogy Isten küldötte legyen a hatalmas bukott angyalok előtt. Énok mindvégig Istennel járt, és megírta Isten ítéletét a lázadó angyalok és ivadékaik ellen. Bátran kiállt a hatalmas angyalok előtt, és tudtukra adta kárhozatukat. Énok küldetésének csúcsa k.b. K.e. 3200-ra tehető, és nem sokkal azután elragadtatott Istenhez. Mivel Énok mindvégig Istennel járt, ezért nem halt meg, hanem elünt, vagyis dicsőségben elragadtatott az égbe. Ő volt az első ember, aki nem tapasztalta meg a halált.
16. A bukott angyalok és az emberek leányainak házasságából született gyermekek erőssen nagyra nőttek. Ők lettek az óriások, a titánok, a régi idők híres-neves harcosai. Az óriások kb. 1000 évig meghatározó szerepet játszodtak az emberiség történetében. Kb. K.e. 3500-2500 között uralkodtak a földön, egésszen az özönvízig, de még K.e.1000 körül, Dávid idejében is, élt a Góliát nevű óriás, akit Dávid legyőzött...
17. A bukott angyalok együtt éltek feleségeikkel, óriás ivadékaikkal és az emberekkel. Istenként uralkodtak fölöttük, és a feleségeiket is, meg a fiaikat is istenekké tették. Nemsokára építkezni kezdtek sokfelé, és létrehozták palotáikat meg piramisaikat, olyanokat mint Baalbek, Luxor, Karnak, Abu-Simbel, a Gízai piramisok, Szakkara, stb. A bukott angyalok erőt csapolhattak le az anyagi világot tartó tüzes oszlopokból, és ezt az erőt fiaiknak adták oda különböző ördögi eszközökkel. A djed oszlopok, a jogarak és egyébb eszközök tüzes erőt adhattak nekik, amivel ölhettek, és a köveket is meg tudták olvasztani..
18. Az óriások, amint megnőttek, elkezdtek uralkodni az embereken, és kényszerítették őket, hogy nekik szolgáljanak. Az emberek dolgoztak a mezőkön, hogy előállítsák az élelmet, és a kézmüves műhelyekben, hogy nagy ruhákat és ékszereket készítsenek az óriás uralkodóknak. Létrehozták a rabszolgaságot, és aki ellenkezett, azt azonnal agyonütötték. Tehát a rabszolgaság kezdete kb. K.e. 3300-ra tehető...
19. Az óriások nem voltak Isten akarata szerinti teremtmények, ezért Isten, Gábriel arkangyal által ellenségeskedést szerzett közöttük, és ezek harcolni kezdtek egymással. K.e. 3300 körül kezdődhetett az óriások testvérháborúja. Ettől kezdve a gyilkosságok egyre csak szaporodtak. Mivel az óriások igencsak nagyok voltak, ezért leginkább a nagy kövek dobálása volt a fegyverük. Csakis egy nagy kő, egy repülő sziklának ütése ölhette meg őket. Ezekről az erőgyakorlatokról tanuskodnak a Costa Rica-i óriási kőgolyók is...
20. A meghalt óriások lelkei gonosz szellemek lettek (Énok k. 15.8), és a levegőégben kószálva támadták az embereket. Sok embert megszálltak, vagy betegséggel megöltek, és sok szenvedést okoztak. Hatásukra az emberek elkeztek egyre inkább gyilkolni meg fajtalankodni, és a földön általános lett a gonoszság meg a fájdalom. És ekkor az emberek vére felkiáltott Istenhez (Ter 4:20)...
21. Amikor már annyira megsokasodott a gonoszság az óriások miatt az emberek között, hogy a föld is nyögött alattuk, akkor Isten elhatározta, hogy elpusztítja a világot. Ezért kiválasztotta Isten az igaz Noét és családját, mint az új világ magját, hogy megmentse őket a bárkában az özönvíztől. Isten konkrét utasításokat adott Noénak a bárkával és rakományával kapcsolatosan. Noé megépítette a bárkát, valahol Mezopotámia területén, Isten angyalainak védelme alatt, és miután beszálltak a bárkába, az Úr rájuk zárta az ajtót (Ter 7:16)...
22. Hónaponkon vagy éveken keresztül, Noé állatokat telepített a bárkába, hímet és nyőstént fajtánként. Velük együtt raktározott a bárkába kellő takarmányt is. Ez nem jelenti azt, hogy minden ma ismert állatból felvitt egy párat.a bárkába. Azokat vitte fel, amelyek szükségesek voltak számára az özönvíz utáni új élethez. Az özönvíz sok távoli, illetve megemelkedett területet nem lepett el a föld széllei felé, és ott mindenféle állat túlélte a kataklizmát...
23. Az őzönvíz teljesen megváltoztatta a föld felszínét. Természettudományos szempontból ez volt a legjelentősebb esemény a földön. Isten angyalainak nyomására az egytömbbű föld megrepedt és széttöredezett, és a földrészek elkezdtek nagy sebességgel csúszni különböző irányokba. Ekkor a föld alatti vizek a felszínre törtek. A felső vizek is megeredtek a felhőkből, és zuhogni kezdett az eső. A tenger vizei is behatoltak a repedések mentén, és a vizek, így összegyűlve, 90-100 méter magasra emelkedtek Egyiptom és Mezopotámia környékén. Kontinensek és szigetek szakadtak le. Hegyek gyűrődtek a magasba, és szigetek emelkedtek ki a tengerből. Sok sziget lett, és a menekülő lelkek ezeken is találtak menedéket. Minden leszakadt földrész azzal a flórával és faunával maradt, amellyel leszakadt. Az özönvíz kb. K.e. 2500 körül volt, és emlékezete megmaradt a világ több ősi népénél.
24. Az özönvíz ideje alatt, a világ tüzes tartóoszlopainak ősereje is megfeleződhetett, mert Isten szólt, hogy az életerő csökkenjen 120 év emberi élettartamra. És ekkor az élettartam megfeleződött. Így aztán Sém, Noé fia, aki még az ősi világban született, ő lett az új világ Matuzsáleme. Ő még Ábrahámot is túlélte, és csak Héber, az ószövetség nyelvének atyja élte őt túl. Az özönvízzel a felhők is felszakadoztak, és megjelent a szivárvány, mint Isten új szövetségének a jele (Ter 9:13). Ekkor Isten minden állatot eledelül adott az embernek, mivelhogy az özönvíz elmosott minden növényt...
25. Az özönvíz kataklizmája által, és az utána következő föld és tengeri mozgások által, kiveszett a dinozauruszok nagy többége. Elpusztultak a behemótok és a leviathánok többsége. A repülő sárkányok még sokáig éltek, főleg távolkeleten. A vizek visszahúzódása sártengert hagyott maga után, és a földmozgások miatt a loccsanó tengerek kimosták a kanyonokat és a magas sziklákat. A sártengerben sok állat odaveszett, így ma dinozauruszokat és óriáscsigákat kaparnak ki a megkövesedett talajból, és még a nagy hegyek tetején is kagylókat koppintanak ki a kövekből. Ezek az állatmaradványok nem több százmillió évesek, ahogyan azt állítják, hanem csak kb. 4500 évesek. A nagy tudósok kórmeghatározásai semmit sem érnek...
26. K.e. 2500 körül alakultak ki a szelek és az áramlatok. Ekkor jöttek létre a nagy sivatagok: a Szahara, a Gobi, az Atacama, stb. A Szaharában, meglehet, hogy sok település rejlik a homok alatt. Az emberek, miután északon földet értek az Ararát hegységnél, felismerték a régi vidékeket, és visszaköltöztek Káldea-Babilónia területére. Itt ismét elszaporodtak, és egy új nemzezség jött létre...
27. Ezidőtájt, minden elszakadt földrészen és szigeten még emberek és óriások is maradtak életben. Az óriások, az élelem hiánya miatt, aztán tovább pusztultak. Az emberek lassan megerősödtek és országokat alapítottak, míg az óriások lassan kipusztultak. A különböző földrészekre odaszakadt emberek, a rendelkezésükre álló állatok és növények használata által, egy új, sajátságos életmódot alakítottak ki. Ezek a népek szellemileg elhagyatottan éltek, és mindenféle bálványokat kezdtek imádni...
28. K.e. 2300-2400 körül, Hám unokája Nimród, aki Kus fia volt, megalapította Ninivét. Hám (Khám) Noé fia volt, aki nem tisztelte egykor atyját, amikor megrészegedve meztelenül elaludt a sátrában. Aztán Ninivé lett Asszíria központja, az első birodalomé, amely az álombeli szobor aranyfeje lett (Dán 2:31-33). Itt virágzott az akkád-summér és asszír civilizáció...
29. K.e. 2200 körül történt, hogy az emberek égig érő tornyot akartak építeni Bábelben. Ekkor az emberek mind egy nyelvet beszéltek. Ez a torony valami szellemi építmény terve lehetett, amelyet az emberek társadalmi, gazdasági és sipritális eszközökkel akartak felépíteni, és önmagukat akarták isteníteni. Köze lehetett a mágiához... Ekkor Isten alászállott és összezavarta a nyelveket. Azért tudjuk, hogy ez mikor történt, mert Péleg idejében osztották szét a földet (Ter 10:25). Azért kellett a földet szétosztani, mert a különböző nyelvű nemzetségek már nem tudták egymást megérteni, és nem tudtak együtt élni. Ezután jöttek a nemzetségek és azoknak harcai. Ma, amikor az internet, a fordító programok és a mesterséges inteligencia által eltűnnek a nyelvi akadályok, a gonosz megnyitotta az útat a Nagy Babilon előtt (Jel 17:5)...
30. A Bábeli nyelvzavar megrázkodtatása ismét megfelezte az emberek élettartamát. A 900 év körüli élettartam, kb. 450-re csökkent az özönvízzel, és kb 230-ra a bábeli zűrzavarral. Utána generációkon keresztül csökkent az életkor, egyésszen Mózesig, akin aztán beteljesedett Isten szava, hogy az ember élete legyen 120 esztendő (Ter 6:3; MTörv 34:7).
31. Az emberiség következő nagy eseménye az volt, amikor Isten meglátogatta Ábrahámot. Ez kb. K.e. 1900-2000 körül történhetett. Egyesek azonban későbbre teszik Ábrahám életének idejét. Ez az esemény Mamré terebintjénél történt, nem messze Jeruzsálemtől (Ter 18:1). Ábrahám ezekben az időkben kapta az ígéreteket, hogy őbenne nyer áldást a föld minden nemzetsége. Ekkor volt, hogy az Úr kinyilatkoztatta Ábrahámnak Szodoma és Gomora pusztulását. Ez a két város a szörnyű bűnök sokassága miatt kellett elpusztuljon, égből húlló kénköves tűz által. Lót menekülése után, az Úr tüzet bocsátott a két bűnös városra, és azok helye kénes sóvá változott. Erről tanuskodnak a sós Holt tenger és a mellett található kénes építmény maradványok...
32. Ezután Mózes idejében történtek olyan események, amelyek az egész világra kihatottak. Kb. K.e. 1400-1500 körül Mózest elhívta az Úr az égő csipkebokornál (Kiv 3). Mózes elment a fáráóhoz, hogy Izrael fiainak szabadon engedését kérje az Úr nevében. A fáráó, mint az új világ emberének utóda, istenként uralkodott, a bukott angyalok és ivadékaik régi birodalmában, Egyiptomban. A fáráót az egyiptomi papok segítették, akik a Sátán szolgái voltak, és tőle kapták csodatévő erőiket (Kiv 7:12). Ekkor Isten nagy csodái és jelei történtek Egyiptomban, amelyeket a egyiptomi csapásokként ismerünk. Az utolsó nagy csapás által minden elsőszülött meghalt, ember és állat egyaránt, és az Úr ítéletet tartott Egyiptom istenei fölött (Kiv 12:12). Ekkor a Sátán odébbállt Pergamonba (Jel 2:13)...
33. Mózes kivezette Izrael népét Egyiptomból, és a negyvenéves pusztai vándorlás után elvezette a népet az ígéret földjének határáig. K.e. 1400 körül történt, hogy az Úr tűzben szállt le a Sinai hegyére. Ma is ott vannak a tűz nyomai a hegy csúcsán. Ezalatt Mózes folyamatosan szemtől-szembe beszélt az Úrral, Aki mindent elmondott neki. Így Mózes, szolgája, Józsué segítségével, megírta könyveit, a Tórát. Mózes által nyilatkoztatta ki nekünk az Úr azokat a régi dolgokat, amelyeket még Ádám ősatyánk sem ismert. Valóban Mózes volt a legnagyobb próféta Izraelben...
34. Valamikor Józsué idejében K.e. 1400 után, az Úr megállította a Nap és a Hold mozgását (Józs 10:13), hogy a választott nép legyőzhesse a bűnös népeket, akik az ördög fiai voltak. De K.e. 700 körül is az Úr visszaforgatta a Földet, és az árnyék visszahaladt a napórán (2Kir 20:10-11)...
35. K.e 950 körül Salamon király megépítette az Első Templomot Jeruzsálemben. Ez volt az első felszentelt templom, amelyet az Úr, az ég es a föld teremtője, magáévá fogadott (1Kir 9:3). Ekkor még az Úr imádata helyhez kötött volt (Jn 4:23).
36. K.e 550 körül az Úr támasztotta Círuszt a perzsák királyát. Ő az egyetlen földi király, akit előre megjövendöltek az írások (Iz 44; 45). Círusz lelkét megindította az Úr, és ő hazaengedte Izrael népét a babilóni fogságból. A Perzsa birodalom a nagy álombeli szobor ezüstmelle volt (Dán 2:31-33).
37. K.e. 360 körül támad Nagy Sándor, aki meghódította az akkor ismert világot, és megalapozta a Görög Birodalmat. Ez volt a nagy álombeli szobor rézhasa és oldala (Dán 2:31-33). Míg Héber adta az Ószövetség nyelvét, addig a Görög Birodalom adta az Úszövetség régi nyelvét. A kisázsiai hét ősegyház (Jel 2; 3) Szent Pál munkássága nyomán, a görög kultúrára épült...
38. K.e. 200 körül Róma már legyőzte a karthagóiakat és a szeleukidákat, és megalapozta a Római Birodalmat. Ez a birodalom a nagy álombeli szobor vaslába (Dán 2:31-33). A Római Birodalom lett a kereszténység világszíntű társadalmi és adminisztrációs terjedésének eszköze...
39. K.e. 4-ben megszületett a Megváltónk, Isten egyszülött Fia, a názáreti Jézus Krisztus, Aki az a szikla, amely összetörte az állombeli nagy szobrot (Dán 2:36). Ez az a szikla, amely nagy heggyé nőtt, vagyis az Egyház, amely Krisztus misztikus teste (ApCsel 22:7)...
40. A régi dolgok mind az utolsó időkre mutatnak, amikor Krisztus Egyháza nagy megpróbaltatásoknak lesz kitéve, de az Úr Jézus eljön idejében, hogy szája leheletével elpusztítsa a gonoszt.
Mindezekben nem a történelmi pontosság a fontos, hanem az a folyamat, ami a régi időktől kezde mindmáig kibontakozott a történelem folyamán...
Uram Jézus Krisztus, élő Isten Fia! Te vagy a mi Urunk és Megváltónk. Marana tha! Jőjj el Uram és uralkodj! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése